A közúti baleset okozása jogi szempontból: fogalmak és következmények

A „közúti baleset okozása” a hétköznapi szóhasználatban sokszor egyetlen, egységes „felelősségi” helyzetnek tűnik. A magyar jogban azonban több, egymástól elkülönülő kérdésről van szó: mi történt tényszerűen, történt-e szabályszegés, van-e okozati összefüggés a magatartás és a következmény között, keletkezett-e személyi sérülés, és mindez milyen eljárási útra (szabálysértés vagy büntetőeljárás) tereli az ügyet. A kimenetelt nem egyetlen körülmény dönti el, hanem a tényállás pontos, bizonyítékokra épülő értékelése.

A „közúti baleset okozása” fogalma a magyar büntetőjogban

A magyar büntetőjog nem általános, „minden közúti balesetre” vonatkozó címkeként kezeli a közúti baleset okozását. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) a közlekedési szabályok megszegéséhez és a bekövetkező eredményhez (különösen sérüléshez, halálhoz) kapcsolja a büntetőjogi felelősséget. Ennek következtében ugyanaz a közlekedési hiba lehet pusztán biztosítási-kártérítési kérdés, lehet szabálysértés, és bizonyos esetekben – jellemzően sérüléses ügyekben – büntetőügy is.

Hol helyezkedik el a Btk.-ban, és mit fed le a tényállás

A „közúti baleset okozása Btk.” körben tipikusan a közlekedéshez kapcsolódó bűncselekmények relevánsak. A bűncselekmények közös eleme, hogy a jog a közlekedési szabályok megszegését (magatartási oldal) és a bekövetkezett következményt (eredményoldal) együtt értékeli.

A gyakorlatban a büntetőjogi megítélés kulcskérdései általában ezek:

• történt-e olyan közlekedési szabályszegés, amely a büntetőjogi felelősség alapját képezheti,
• a szabályszegés és a baleset (illetve a sérülés) között fennáll-e jogilag értékelhető okozati összefüggés,
• milyen súlyú a sérülés (pl. 8 napon túl gyógyuló sérülés), illetve van-e halálos eredmény,
• a magatartás gondatlan vagy szándékos volt-e (közúti esetekben jellemzően gondatlan).

Fontos, hogy a Btk. nem „általában” a baleset bekövetkeztét bünteti, hanem a szabályszegéshez kapcsolódó, jogilag releváns eredményeket.

A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények és a közlekedési bűncselekmények viszonya a gyakorlatban

A „közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény” kifejezés a büntetőjogban tágabb szemléletet tükröz: a jogalkotó a közlekedés rendjét és biztonságát védi, nem csupán az egyedi sértetti érdekeket. E körben elkülönülhetnek:

• a közlekedés biztonságát általánosan veszélyeztető magatartások, és
• a konkrét közlekedési balesethez, sérüléshez, halálhoz kötődő tényállások.

A gyakorlatban ez azért lényeges, mert az eljárás fókusza eltérhet: egyes ügyekben az a központi kérdés, hogy a vezetési magatartás objektíve mennyire volt veszélyes, és milyen szabályszegés valósult meg; más ügyekben pedig az, hogy a sérülés vagy a halálos eredmény pontosan miként következett be, és mennyiben vezethető vissza a gépjárművezető mulasztására.

Mit jelent az okozati összefüggés közlekedési ügyekben

Az okozati összefüggés közlekedési ügyekben nem pusztán azt jelenti, hogy „utána történt” a baleset. Jogi értelemben azt kell értékelni, hogy a szabályszegés nélkül a baleset (vagy a sérülés) bekövetkezett volna-e, és a bekövetkezett eredmény a magatartás tipikus, előrelátható következményei közé tartozott-e.

Közlekedési ügyekben az okozatiság különösen vitatott lehet például:

• láncolatos ütközéseknél (több jármű többféle magatartása),
• összetett forgalmi helyzetekben (pl. kanyarodási elsőbbség, sávváltás, gyalogosátkelőhely közelsége),
• részben „külső” okoknál (látási viszonyok, útburkolat, műszaki hiba, váratlan akadály).

A nyomozás és később a bírósági bizonyítás egyik központi feladata annak eldöntése, hogy a releváns közlekedési szabálysértés és a sérülés/ütközés között fennáll-e olyan kapcsolat, amely büntetőjogi felelősséget megalapozhat.

Gondatlanság és felelősség: mikor „büntetőügy” egy közlekedési hiba

A közúti balesetek jelentős része gondatlan magatartásból ered. A „közúti baleset gondatlan okozása” kifejezés mégsem automatikus büntetőjogi kategória: a büntetőjogi felelősséghez nem elég a hiba ténye, szükséges a Btk. szerinti tényállási elemek teljesülése, különösen a következmények (tipikusan személyi sérülés) megléte.

A gondatlanság jogi tartalma és tipikus félreértései

A gondatlanság hétköznapi értelemben figyelmetlenséget jelent, jogi értelemben azonban pontosabban körülírt: a vezető nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható lett volna, és emiatt (előre látható módon) bekövetkezett egy tiltott eredmény.

Tipikus félreértések:

• „Nem akartam, ezért nem felelek.” A gondatlan bűncselekmény lényege éppen az, hogy a jog a szándék hiánya ellenére is felelősséget állapíthat meg, ha az elvárható körültekintés elmaradt.
• „Ha a másik is hibázott, akkor én nem vagyok felelős.” A másik fél közrehatása csökkentheti vagy megoszthatja a felelősséget, de nem zárja ki automatikusan.
• „Kis sebességnél nem lehet büntetőügy.” A sebesség csak egy tényező. Kiemelten számít, hogy volt-e szabályszegés, és van-e sérülés, illetve annak súlyossága.

Szabályszegés, veszélyhelyzet, baleset: a minősítés logikája röviden

A jogi minősítés gyakran egy „lépcsős” logika mentén alakul:

1. Volt-e releváns közlekedési szabályszegés? (pl. elsőbbség meg nem adása, követési távolság be nem tartása, szabálytalan előzés)
2. Létrejött-e veszélyhelyzet vagy tényleges baleset? A veszélyhelyzet önmagában is lehet jogilag értékelt körülmény, de a büntetőjogi következmények tipikusan eredményhez kötöttek.
3. Van-e személyi sérülés, és milyen súlyú? A sérülés foka sok esetben elhatárolási pont a „közúti baleset okozása szabálysértés” jellegű ügyek és a büntetőeljárás között.

Rövid, életszerű példa: ha elsőbbség meg nem adása miatt két jármű összeütközik, de csak anyagi kár keletkezik, az jellemzően nem büntetőügy. Ha viszont ugyanebben a helyzetben valaki 8 napon túl gyógyuló sérülést szenved, a büntetőjogi megítélés reálisan felmerül.

A sérülés szerepe a minősítésben: könnyű sérülés, súlyos testi sértés, halálos eredmény

A sérülés súlya közlekedési ügyekben meghatározó. A gyakorlatban a „könnyű” és a „súlyos” sérülés elhatárolásában gyakran a gyógytartam (például 8 napon túl gyógyuló sérülés) és az orvosszakértői megállapítások bírnak döntő jelentőséggel.

• Könnyű sérülés: általában rövidebb gyógytartam, enyhébb egészségromlás.
• Súlyos testi sértés: súlyosabb egészségromlás, hosszabb gyógytartam, esetenként maradandó következmények.
• Halálos eredmény: a „halálos közúti baleset okozása” esetében a kockázatok, a várható jogkövetkezmények és az eljárás súlya érdemben más szintre kerül.

Súlyos testi sértés: miért „küszöb-entitás” a jogkövetkezményekben

A súlyos testi sértés azért tekinthető „küszöbnek”, mert számos esetben itt válik igazán jelentőssé:

• a büntetőjogi felelősség megállapításának realitása,
• a szankciók szigorodása,
• a járművezetéstől eltiltás kockázatának növekedése,
• a bizonyítás (különösen az orvosszakértői és műszaki szakértői kérdések) összetettsége.

Mivel a sérülés minősítése szakmai kérdés, a közlekedési felelősség megítélésében az orvosi dokumentáció és az igazságügyi orvosszakértő szerepe gyakran meghatározó.

Halálos eredmény: miért változik érdemben a kockázati profil

Halálos eredmény esetén az eljárás és a jogkövetkezmények súlya jellemzően jelentősen nő. A hatóságok ilyenkor rendszerint szélesebb körű adatgyűjtést végeznek (helyszínelés, járművizsgálat, részletes szakértői elemzés), és a bizonyítás a vezetési magatartás minden releváns elemére kiterjedhet (sebesség, reakció, látás, észlelés, szabályismeret, útviszonyok).

A „halálos közúti baleset okozása” kifejezés a köznyelvben elterjedt, de jogilag az a kérdés döntő, hogy a Btk. szerinti tényállási elemek hogyan teljesülnek, és a halálos eredmény milyen módon vezethető vissza a szabályszegésre.

Szabálysértési eljárás vagy büntetőeljárás: az elhatárolás és az átfordulás pontjai

A közúti balesetekkel kapcsolatos ügyekben alapvető kérdés, hogy az eljárás szabálysértési keretben marad-e, vagy büntetőeljárási „pályára” kerül. A határ nem mindig intuitív: az anyagi kár önmagában gyakran nem indít büntetőeljárást, személyi sérülés viszont tipikusan igen, különösen, ha a sérülés súlyosabb.

A szabálysértési eljárás tipikus tárgya közúti baleseti helyzetekben

Szabálysértési eljárás jellemzően akkor merül fel, ha:

• a cselekmény közlekedési szabályszegésnek minősül,
• és nem jár olyan eredménnyel (különösen személyi sérüléssel), amely a büntetőjogi tényállásokat aktiválná.

Ilyen lehet például egy koccanás elsőbbségadási hiba miatt, kizárólag anyagi kárral, vagy egy kisebb, személyi sérülés nélküli baleseti helyzet, amelynél a rendőrség szabálysértési tényállás szerint jár el.

Mikor és hogyan kerül a rendőrségi ügy büntetőeljárási pályára

Az „átfordulás” tipikus okai:

• Személyi sérülés gyanúja vagy utólagos megállapítása. Előfordul, hogy a helyszínen a sérülés nem tűnik jelentősnek, később azonban orvosi vizsgálat alapján 8 napon túl gyógyuló sérülés igazolódik.
• Súlyosabb jogsértés gyanúja. Például ha felmerül olyan körülmény, amely a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények körébe terelheti az ügyet.
• Bizonyítékok alapján más minősítés indokoltsága. Kamera-, fedélzeti kamera-felvétel, tanúvallomások vagy szakértői megállapítások módosíthatják a kezdeti képet.

Az átminősítés nem „automatikus büntetés”, hanem az eljárási keret megváltozása: a büntetőeljárás szigorúbb garanciális és bizonyítási szabályok mellett vizsgálja a felelősséget.

Mit jelent az, hogy a rendőrség milyen minőségben jár el (szabálysértési hatóság vs. nyomozó hatóság)

A rendőrség szerepe attól függ, milyen eljárásban jár el:

• Szabálysértési hatóságként: a szabálysértési felelősség feltételeit vizsgálja, és az ennek megfelelő eljárási rendet követi.
• Nyomozó hatóságként (büntetőeljárásban): a bűncselekmény gyanúját vizsgálja, bizonyítási cselekményeket végez, és az ügyészség felügyelete mellett jár el.

Az érintettek szempontjából ennek gyakorlati jelentősége van abban, hogy milyen nyilatkozati helyzetek merülnek fel, milyen iratok keletkeznek, és hogyan épül fel a bizonyítás.

Az eljárás szereplői és feladataik: rendőrség, ügyészség, bíróság

A közúti balesetes ügyekben a felelősség megállapítása tipikusan több szereplő összehangolt munkáján alapul. A folyamatban eltérő feladatkörök és döntési pontok vannak, és a bizonyítékok „súlypontja” is változhat a szakaszok között.

Rendőrség: helyszíni intézkedések, adatgyűjtés, nyomozási cselekmények

A rendőrség a helyszínen és az azt követő szakaszban tipikusan:

• rögzíti a helyszíni nyomokat, járműpozíciókat, sérüléseket,
• beszerzi vagy biztosítja a felvételeket (közterületi kamera, fedélzeti kamera, magánfelvétel),
• tanúkat kutat fel és hallgat meg,
• intézkedik alkohol- vagy egyéb befolyásoltság vizsgálatára, ha ennek feltételei fennállnak,
• szükség esetén műszaki szemlét, szakértői vizsgálatot kezdeményez.

A későbbi minősítés szempontjából a helyszíni rögzítés minősége különösen fontos: a féknyom, látótávolság, útgeometria vagy éppen a jelzőtáblák helye utólag már nehezebben rekonstruálható.

Ügyészség: felügyelet, vádemelés, egyezségi és alternatív utak keretei

A büntetőeljárásban az ügyészség:

• felügyeli a nyomozást,
• dönthet további nyomozási cselekmények indokoltságáról,
• a nyomozás eredményei alapján vádat emelhet, vagy más eljárási döntést hozhat,
• jogszabályi keretek között mérlegelheti az eljárás egyszerűsítésének, alternatív befejezésének lehetőségeit.

A közlekedési ügyekben az ügyészi döntések gyakran erősen kötődnek a szakértői megállapításokhoz (pl. elkerülhetőség, sebesség, észlelhetőség) és a sérülés minősítéséhez.

Bíróság: bizonyítás, minősítés, büntetéskiszabás fő szempontjai

A bíróság feladata a bizonyítékok értékelése és a jogi minősítés kimondása. A büntetéskiszabás során – az ügy sajátosságaitól függően – tipikusan értékeli:

• a szabályszegés jellegét és súlyát,
• a bekövetkezett eredményt (különösen a sérülés/halál súlyát),
• a közreható körülményeket (pl. a másik fél magatartása, út- és látási viszonyok),
• a vezető személyi körülményeit a jogszabályi kereteken belül.

Közlekedési ügyekben gyakori, hogy a bíróság kulcskérdésekben szakértői véleményre támaszkodik (műszaki és orvosi szakvélemény).

Bizonyítás közúti balesetes ügyekben: mi számít és miért

A közúti baleset okozása miatti felelősség – szabálysértési vagy büntetőjogi keretben – alapvetően bizonyítás kérdése. A tényállás tisztázása gyakran több forrás összevetésével történik, és a bizonyítékok egymást erősíthetik vagy éppen ellentmondhatnak.

Tipikus bizonyítási eszközök (tanú, felvétel, okirat, helyszínelési anyag)

A leggyakoribb bizonyítási eszközök:

• Tanúvallomások: utasok, más közlekedők, járókelők. Fontos, hogy a tanúk észlelési helyzete (távolság, rálátás, fényviszonyok) értékelés tárgya.
• Felvételek: fedélzeti kamerák, térfigyelő kamerák, üzletek kamerái. A felvétel értelmezése (időbélyeg, képkocka-sebesség, perspektívatorzítás) önmagában is szakmai kérdéseket vethet fel.
• Okiratok: orvosi dokumentáció, ambuláns lapok, zárójelentés, gépjárműokmányok, biztosítói iratok.
• Helyszínelési anyag: fényképek, vázrajz, jegyzőkönyvek, nyomrögzítés.

Egy rövid, tipikus helyzet: egyetlen tanú másképp emlékszik a jelzőlámpa állására, mint a résztvevők. Ilyenkor a kamera vagy a helyszínelési adatok (idő, forgalmi ciklus, járművek helyzete) segíthetnek a tisztázásban.

Szakértők szerepe (igazságügyi műszaki, orvosszakértő) és a szakvélemény súlya

Közlekedési büntetőügyekben a szakértői bizonyítás gyakran döntő. A legjellemzőbb:

• Igazságügyi műszaki szakértő: sebességbecslés, fékút, reakcióidő, láthatóság, elkerülhetőség, ütközési mechanizmus, járműdinamika.
• Igazságügyi orvosszakértő: sérülések jellege, gyógytartam, maradandó következmények, a sérülés és a baleseti mechanizmus összefüggése.

A szakvélemény súlya nagy, de nem „megfellebbezhetetlen”: a szakértő módszertana, kiinduló adatai és következtetései vitathatók, különösen, ha a helyszíni adatok hiányosak vagy a felvételek nem egyértelműek.

Gyakori bizonyítási vitapontok: sebesség, reakcióidő, elsőbbség, látási viszonyok, követési távolság

A viták rendszerint nem elvont jogi fogalmakról, hanem konkrét paraméterekről szólnak. Gyakori kérdések:

• Sebesség: mennyi volt a tényleges sebesség, és indokolt volt-e az adott helyen (különösen korlátozott beláthatóság, csúszós út esetén).
• Reakcióidő és észlelhetőség: mikor volt reálisan észlelhető a veszély, és volt-e érdemi lehetőség elkerülni az ütközést.
• Elsőbbség: melyik járműnek volt elsőbbsége, és a másik fél magatartása szabályos volt-e.
• Látási viszonyok: sötét, eső, köd, vakítás, takarás (parkoló jármű, növényzet, útívek).
• Követési távolság: megfelelt-e az út- és forgalmi helyzetnek, és milyen szerepe volt a ráfutásban.

E tényezők a felelősség és az okozati összefüggés megállapításában is központi szerepet játszanak.

Lehetséges jogkövetkezmények a Btk. alapján

A Btk. szerinti jogkövetkezmények mindig az adott tényállástól, a minősítéstől és a bizonyított körülményektől függenek. Általánosságban elmondható, hogy sérüléses, különösen súlyos vagy halálos kimenetelű ügyekben a szankciós kockázat érdemben magasabb, és gyakrabban kerül előtérbe a vezetéstől eltiltás is.

Szabadságvesztés, pénzbüntetés, próbára bocsátás: tipikus kategóriák és feltételek

A közúti baleset okozása miatti büntetőjogi felelősség esetén a jogkövetkezmények spektruma széles lehet. A leggyakrabban felmerülő kategóriák:

• Pénzbüntetés: jellemzően enyhébb, kisebb tárgyi súlyú esetekben.
• Próbára bocsátás: a bíróság mérlegelése alapján, meghatározott feltételekkel.
• Szabadságvesztés: súlyosabb esetekben, minősített körülményeknél vagy súlyos eredménynél.

A konkrét következmények meghatározása mindig egyedi mérlegelés kérdése, a törvényi keretek között.

Járművezetéstől eltiltás: mikor kerül előtérbe és mit jelent a gyakorlatban

A járművezetéstől eltiltás közlekedési ügyekben kiemelt jelentőségű, mert a mindennapi életre és a megélhetésre is közvetlen hatással lehet. Előtérbe kerülhet például:

• ha a szabályszegés súlya nagy,
• ha a baleset személyi sérüléssel járt,
• ha a körülmények a közlekedésbiztonsági kockázatot növelik.

Gyakorlati értelemben az eltiltás azt jelenti, hogy az érintett meghatározott ideig nem vezethet járművet; ennek megszegése önmagában további, súlyos jogkövetkezményekkel járhat.

Minősített esetek következmény-logikája: súlyos testi sértés és halálos eredmény hatása

A minősített esetekben a jogalkotó a bekövetkezett eredményre különösen érzékeny. Súlyos testi sértésnél és különösen halálos eredménynél:

• a büntetési tételek és a bírói mérlegelés súlypontjai általában szigorodnak,
• az eljárások bizonyítása részletesebb és időigényesebb lehet,
• a járművezetéstől eltiltás reálisabb kockázattá válik.

A „halálos közúti baleset okozása” körében a felelősségi kérdések tipikusan a legaprólékosabb szakértői rekonstrukciót igénylik, mert a jogkövetkezmények súlya miatt az okozatiság és az elkerülhetőség tisztázása kulcsfontosságú.

Kapcsolódó felelősségi és következmény-területek (büntetőjogon túl)

Közúti balesetnél a büntetőjogi felelősség csak az egyik lehetséges „szál”. Ezzel párhuzamosan – vagy akár büntetőeljárás nélkül is – megjelenhetnek polgári jogi és biztosítási következmények. Ezek nem azonos logikával működnek, és nem mindig ugyanazt a kérdést vizsgálják.

Polgári jogi kártérítés és sérelemdíj: tipikus összefüggések baleseti ügyekben

Polgári jogi oldalon a fókusz jellemzően azon van, hogy:

• ki és milyen mértékben felel a keletkezett kárért,
• milyen vagyoni kár (javítás, jövedelemkiesés, egyéb költségek) merült fel,
• személyi sérülés esetén milyen nem vagyoni kompenzáció (sérelemdíj) indokolt.

Fontos, hogy a polgári jogi igények akkor is felmerülhetnek, ha büntetőjogi felelősség végül nem kerül megállapításra, és fordítva: büntetőjogi felelősség mellett is önállóan vizsgálják a kár és az oksági kapcsolat kérdését a polgári jogi keretek szerint.

KGFB és kárügyintézés: mitől válik el a büntetőeljárástól, és hol érintkezik vele

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (KGFB) a kárrendezés tipikus csatornája. A kárügyintézés:

• alapvetően biztosítási és polgári jogi logikát követ,
• a kárösszeg és a felelősség (okozás) kérdését vizsgálja,
• gyakran gyorsabb döntési pontokat igényel, mint a büntetőeljárás.

Az érintkezési pontok ugyanakkor valósak: a rendőrségi iratok, helyszínelési anyagok, tanúvallomások és szakértői megállapítások a biztosítói döntésekre is hatással lehetnek. Emellett a személyi sérülés ténye és súlya (pl. 8 napon túl gyógyuló sérülés) nemcsak büntetőjogi, hanem kártérítési jelentőségű is.

Mikor válik érdemi kérdéssé a jogi képviselet: tipikus élethelyzetek és kockázati jelzések

A közúti balesetek egy része egyértelmű, egyszerűen tisztázható tényállású. Más esetekben azonban olyan körülmények jelennek meg, amelyek a kockázatot és a bizonyítási nehézséget érdemben növelik. Ilyenkor a jogi helyzet áttekintése – különösen büntetőeljárásban – gyakran nagy jelentőségű lehet.

Sérüléses ügyek, ellentmondó nyilatkozatok, szakértői kérdések: miért nő a tét

A tét jellemzően akkor nő meg, ha:

• személyi sérülés történt, különösen, ha felmerül a súlyos testi sértés vagy a 8 napon túl gyógyuló sérülés,
• ellentmondó nyilatkozatok vannak a résztvevők, tanúk között (pl. elsőbbség, jelzés, sebesség kérdésében),
• szakértői bizonyítás válik szükségessé (elkerülhetőség, sebesség, látási viszonyok, sérülésmechanizmus).

E helyzetekben a döntő kérdések gyakran nem a „józan ész” szintjén dőlnek el, hanem dokumentumok, mérések, felvételek és szakvélemények összevetésével.

Eltiltás-kockázat és megélhetési érintettség: miért változik a döntési helyzet

A járművezetéstől eltiltás lehetősége sok érintett számára a legkézzelfoghatóbb következmény. Ha a vezetés munkavégzéshez kötődik (hivatásos vezető, kiszállítás, rendszeres munkába járás), az eltiltás kockázata a gyakorlati döntési helyzetet is átalakítja: nagyobb jelentőséget kap az eljárás menetének, a bizonyításnak és a jogkövetkezmények körének reális áttekintése.

Eljárási státuszok (tanú–érintett–gyanúsított) és a következmények gyakorlati jelentősége

Az eljárási státusz nem pusztán „címke”, hanem konkrét jogokkal és kötelezettségekkel jár. Közlekedési ügyekben tipikusan előforduló helyzetek:

• Tanú: vallomástételi kötelezettség főszabály szerint, ugyanakkor bizonyos körben megtagadható a vallomás (pl. hozzátartozóra vonatkozóan).
• Érintett (köznyelvi értelemben): olyan személy, akinek magatartása vizsgálat tárgya lehet, de a formális büntetőeljárási státusz még nem tisztázott.
• Gyanúsított: a büntetőeljárásban külön garanciális jogokkal járó helyzet, amelyben a nyilatkozatok és az eljárási lépések következményei jellemzően súlyosabbak.

A gyakorlati jelentőség abban áll, hogy a nyilatkozatok, a bizonyítékok kezelése és az eljárási döntések eltérő súllyal esnek latba attól függően, ki milyen minőségben vesz részt az eljárásban.

---

Jogi tájékoztató jellegű nyilatkozat: A fenti összefoglaló általános tájékoztatást nyújt a „közúti baleset okozása” témakörében, nem minősül jogi tanácsadásnak, és nem helyettesíti az egyedi ügy iratain és körülményein alapuló szakértői értékelést. A vonatkozó jogszabályok és hatósági gyakorlat idővel változhat, ezért konkrét eljárási helyzetben mindig az aktuális szabályozás és az adott ügy tényei irányadók.